Ezt most találtam itt a blogomon(feltöltve).
Kaptam valakitől "anno" meglepetésből...s amikor eltűnt az életemből egyszerűen kitörölte a bejegyzését.
Miért is teszem most ide mégis?
Azért,mert szép emlék már...
)Emlékek határoznak meg sokszor.
Legyenek azok jó vagy rosszak.
Nem kell a múltban élni...de emlékezni tudni kell!!
Mit határoznak meg az emlékek?
Azt milyen ember voltál,vagy s milyen lehetsz.
Ezek határozzák meg gondolataim, döntéseim, mindennapjaim, a kedves és a keserű emlékek egyaránt.
Néha kétségbeesetten kapaszkodom beléjük, máskor bármit megtennék, hogy kiirthassam magamból a fájdalmas képeket.
Tanulni a múltból,fájdalomból örömből,amik emlékekké szelidültek...mindig lehet és kell.
"Minél mélyebbre jutsz önmagadban,
annál közelebb jutsz mások szívéhez" /Osho/
Ön mindig ennyire nyitott?
Nyitott könyvként lapozgatnak az olvasók érzéseiben, gondolataiban. Ön szereti ezt? Vagy csak ki kell adni magából, s így oldja meg?
Mondhatnék most hangzatos szavakat miért írok ide...ám nincs ilyen.
Az egész egy általam írt verssel(ha lehet annak nevezni)kezdődött.
Leírtam és könnyebb volt minden.."kiírtam" magamból.
Van egy mondás:
"Nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek!"
Leírom sokszor más szavaival az érzéseim,mert ahogy Ön mondja:- "Így oldom meg"
Zavarni nem zavar,hisz ha Ön elmegy mellettem az utcán.....sőt lehet egy helyen dolgozunk..mégsem tudja én vagyok.
Nyitott könyvként említi az érzéseim...nem nyitottak,csak amennyire én engedem.
Kettősséget, s ellentmondást érzek gondolatában. Az egyik mondatával cáfolja a másikat.Kiírja magából érzéseit. Érzései nem nyitottak, csak amennyire engedi. Ellentmondást vélek itt. Mikor az ember ír, nem mérlegel. Mert ha mérlegel menyit enged megmutatni magából, már nem az lesz, mit le akart volna írni. Így ki sem tudja magából írni. Mint egy szálkát. Nem jól húzza ki, beletörik, s magában marad egy darabja. Elnézést okoskodásomért, szavaimmal nem akartam bántani.
Mikor írok,nem mérlegelek....ez így van.
Mostanság nem is publikusak a saját írások,mert nem akarom,hogy azok legyenek.(erre értettem az én engedem kifejezést)
Más szavai nem az enyémek,csak közel állnak hozzá...ám az nem ugyanaz.
Szavai nem bántók sőt....köszönöm Őket.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
korábbi bejegyzések | Laptetejére
Oldalam: Heaven,
Túl sok az emlék, s ez szomorú....