"A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd.
Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek...
A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket.
Egyébként nem ébrednek fel.
Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel?
Akkor ki törődik az éberséggel?
Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség.
Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled.
Magányosságod sírásában... ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz.
A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel.
A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj!
És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik."
Osho
)S amikor csalódás csalódást követ?
Mondd nem leszel félelemmel mások felé félvén attól,hogy megsebeznek?
Leszek...és mégis! Teszem,és naponta sebeznek,olykor tudatlanul,de ha másképp lenne,már nem lenne miért élnem...Viszek erről valamit a Kertbe... Ott úgyis annyi minden szól Neked...
Mi a különbség a tudatos és tudattalan bántás között mondd??
Mind a kettő fáj....néha talán a tudattalan jobban is akár..
A tudattalan az akkor van,ha kimondatlanul vársz valakitől valamit,és persze,hogy nem kapod meg...de nem mondod mégse,mert akkor főleg nem kapnád meg. Sőt,még azt is leveszítenéd ami van. A tudatos...az nehezebb,annak okai vannak...de,hogy mik,azt csak a bántó tudhatja.
A fájdalom viszont egy és ugyanaz...
A kimondatlan dolgokért viszont csak te felelsz!
Ez így igaz,ettől függetlenül fenntartom: szeretek,mégha viszont nem is szeretnek,mert nem élhet az ember szeretet nélkül,és egyszer úgyis meglesz a jutalma. Vagy megyek a kötélért...nos..melyiket érdemesebb?
Nem mondtam ne szeress...s a kötélért csak a gyávák nyúlnak.
Mikor kapod a jutalmad?
Azt csak a Mindenható tudja :)
Ezt már egyszer-kétszer olvashattad ám ideteszem:
Sírtál-e már könnyek nélkül...
Láttál-e már szemek nélkül...
Szeretél már szíved nélkül...
Éreztél már lelked nélkül?
Sírnod kell,hogy érezz
Látnod kell,hogy nézzed.
Szeretned kell,hogy élj,
Érezned kell,hogy félj.
Ha sírsz könnyed letörölni,
Ha látsz megmutatni.
Ha szeretsz viszonozni...
Ha érzel, érzést adni...
Egyszerűen:
SZERETNI!
Ezzel valamennyire válaszoltál Magadnak is. És még mindig gyönyörű! A Mindenhatóval azért váltanék egy-két szót,csak úgy....
Válaszoltam neked!
...magamnak is azt gondolod?
Mit mondanál vajh neki?
Feltettél egy kérdést,iletve kettőt,még az elején,ez talán(valamennyire) arra is válasz,hogy legyek-e bizalmatlan a sok sérülés,bántás után. Nekem ebből az jön le: másképpen mégse lehet lenni. Lehetsz óvatos,lehetsz zárkózottabb,lehetsz bizalmatlanabb...csak mégse zárulj be teljesen. Fáj...mert ilyen,hogy fájnia kell. Több írásod,és hozott írásod mondja: hogy feladni mégsem szabad. Ingadozol..de más ingadozása láttán,ezeket előveszed. Én is,mikor Téged látlak hanyatlani. Mert Veled ellentétben,én bízom Benned. A világban már nem,mégsem fordulok el tőle,mert hiszem: valaminek még lennie kell ott...nekem.
Mit mondanék? Nem tudom,talán csak hagynám,hogy beszéljen ha van mondanivalója,de arra megkérném: fogalmazzon világosan.
Ha kitárulkozol, sebezhetővé válsz.
Ha megsebeznek...BELEHALSZ a 10. után!
Ha bezárkózol,abba halsz bele,igaz: lassabban. Óvatosan kell kinyílni,és lassan...és nem mindenkinek...ez lehet a megoldás. Ennek utána kell számolnom,tartok-e 10-nél.
Úgy gondolom....mindenkinek és mégis senkinek!!
Félmegoldás....De nem győzködni akarlak,csak...nem is tudom,talán próbállak vígasztalni?
Vígasz...nem hiszem kell :)
Rendben.
Tudod, arra gondoltam,
akkor is jó élni,
ha úgy látszik,
keserű a világ,
rosszak az emberek,
egyik pofon után a másik ér,
ha körülöttünk minden elromlott,
akkor is érdemes élni,
küzdve is, betegen is,
fáradtan, néha elkeseredten is,
addig, míg él bennünk az öröm csírája,
az öröm csírája pedig nem pusztul el,
míg van valaki,
akár csak egy ember is él ezen a világon,
akinek fontos az életünk.
/kaktusz/
(Hát él....)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
korábbi bejegyzések | Laptetejére
Oldalam: Heaven,
Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is,
minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel,
és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek...
Szeretek élni!
És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással,
mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!
(Müller Péter)