Doke

Belső hang amire hallgatni kell

Ha megtaláltad az igazságot önmagadban, akkor mindent megtaláltál ebben a világban. Az igazság rajtad keresztül találja meg az útját. Amikor kinyitod a szemed, az igazság nyitja ki szemeit. Amikor behunyod a szemed, az igazság hunyja be szemeit.
Ez egy óriási meditáció. Ha megérted ezt az egyszerű módszert, akkor semmi mást nem kell csinálnod: bármit is cselekszel, azt az igazság teszi. Ha sétálsz, az az igazság; ha alszol, az igazság pihen benned; amikor beszélsz, az igazság beszél belőled; amikor csendben vagy, az igazság hallgat benned.
Ez az egyik legegyszerűbb meditációs technika. Lassan-lassan minden leülepszik benned e képlet szerint, és akkor már semmilyen technikára nincs szükséged. Amikor meggyógyultál, eldobod a meditációt, eldobod a gyógyszert. Akkor már igazságként élsz tovább: elevenen, tündöklőn, megelégedetten, üdvözülten - önmagad dalaként. Egész életed egy szavak nélküli imává, vagy még inkább áhítattá, isteni keggyé, egy olyan szépséggé változik át, ami nem a mi földi világunkhoz tartozik. Életed a túlvilágról a mi világunk sötétségébe hatoló fénysugárrá alakul át.

Osho

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Hangokba zárva (két verzió ismét)

Elveszett néhány év
de végigkísért egy hang, egy név
ki voltam még gyermekként
vajon hogy néz most rám?
vajon hogy néz most rám?

Semmi sem jól történt
Mit álmodtam, porként hullott szét
De ha bízni tudsz bennem még
Tán átírhatnám
nem késő tán

S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

a hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják
kilépek az ajtón át, ez egy roskadó ház
s te a fényben ott vársz

S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél
s fény gyúl mindenhol

A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
de tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

Elveszett néhány év
de végigkísért egy hang, egy név
ki voltam még gyermekként
ugye büszke vagy rám?
ugye büszke vagy rám?

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Most múlik pontosan ( Két verzió)

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

 

Két verziót is találtam.

Egy  dal, két előadó.

Mind a kettő érzéseket közvetít nekem és nem ugyanazokat.

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Megadom magam..........(Quimby)

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

 

 

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom

Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom

Megadom megadom neki megadom magam

Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom

Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam..

(fantasztikus érzésekről...lehengerlő módon szól...  nagyon tetszik ez Nekem!)

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Szerelem?

Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Juhász Gyula

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Milyen igaz!

"Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak.

Sorsokat sodor és életeket dönt.

Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani."

Wass Albert

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

A hibákból építkezni lehet!!!!!

A kontrollnak megvan a maga ideje és helye, de ha ez irányítja életünket, akkor végül teljesen megmerevedünk.

Az Ember teljesen bezárja magát az őt körülvevő piramis-idomok közé.

A fény ott ragyog és csillog fényes felületein, de át nem hatolhat rajtuk.

Olyan, mintha belémumifikálódott volna ebbe a monstrumba, melyet maga köré épített.

Kezeit ökölbe szorítja, tekintete üres, szinte vak. Testének az asztal alatt látható része egy késhegy; olyan vágószerszám, amely megoszt és szétválaszt. Világa tökéletes és rendezett, de élettelen - nem engedhet meg semmilyen spontaneitást vagy gyengeséget. 
Arra figyelmeztetnek minket, hogy vegyünk egy mély lélegzetet, lazítsuk meg a nyakkendőnket, és engedjük el magunkat végre.

Nem baj, ha hibázunk.

Ha a dolgok egy kissé kicsúsznak a kezeink közül, az valószínűleg még jót is fog tenni nekünk.

Ne akarjunk mindent kézben tartani - az élet sokkal, sokkal több ennél.

"Aki kontroll alatt él, mindig ideges, hiszen mélyen belül nyugtalanság örvénylik benne. Ha megszabadulsz a kontrolltól, spontán és eleven vagy, akkor nem idegeskedsz. Nincs miért - történjen aminek történnie kell. Nincsenek elvárásaid a jövővel szemben, és neked sem kell elvárásokat teljesítened. Miért lennél ideges? Ahhoz, hogy az elmét kontroll alatt tarthassuk, olyan ridegnek, olyan fagyottnak kell lennünk, hogy az életenergia már nem juthat el végtagjainkba, testünk is megdermed. Ha az energia szabadon áramolhat, az elfojtásaid a felszínre törnek. Ezért az emberek megtanulták, hogyan maradjanak hidegek; hogy hogyan érintsenek meg úgy, hogy közben mégsem érintenek meg, hogy hogyan nézzenek rád úgy, hogy közben mégsem néznek rád. Az emberek közhelyekben élnek: "Szia, hogy vagy?" De nincs mögötte semmi és senki. Ezek csak arra szolgálnak, hogy a két embernek ne kelljen valóban találkoznia. Az emberek nem néznek egymás szemébe, nem fogják meg egymás kezét, nem próbálják érezni egymás energiáit, nem engedik a másikat magukba áramolni - mindenki fél; csak átevickél valahogy az életén, hidegen, élettelenül, egy kényszerzubbonyba zárva."

Osho

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Kérdezhetnél......

Ha most megkérdeznél, elmondanám.... volt egyszer egy este,
mikor csillagok ragyogtak felettünk.
Tudtam, talán téged kereslek.
Fáztam, ám takarót adott nekem a lényed.
A sötétség puha árnya,akár a bátortalan vágy,remegtette testem
hogy valaki vágyhat Rám.
Féltem az újtól, nehogy valakit ismét elveszítsek.
Egy mosoly,lopott csókok,lopott majd minden pillanat,
az örömök, a vágy,már magam sem tudom mi ebből az igaz,
Illúzió, álom volt minden?
Volt igaz az ölelés?
Most fáj már ha nincsen.
Most már szinte mindegy mit írtam akkor, mit éreztem éppen.
Ne mondj semmit még, mert talán véget ér az álom,
felébredek, s magam mellé nézve semmit sem találok.
Óvatosan kapaszkodok beléd,szorítom a semmit,
hisz nem tudhatom mi jön még,
meddig tart a meddig.
Ne mondj semmit.... légy csak így szótlanul
lássalak olyannak mint a kép, amit önmagamban Rólad festek.

Csak annyit mondj majd egyszer, jó reggelt, az éjszakánknak vége,
s megkapod az életet az életért cserébe.
Most legyünk csendben, mert ránk zuhant az ég, felállni nem lesz könnyű.
Hallgass kérlek.....a csend beszéljen

én is hallgatok most még...

Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Fáj az igazság,de jobb tudni mint........

Elmondjam Neki vagy neki vagy nem?

Könnyebb lesz Nekem vagy nem?

Közelebb ér hozzám ezáltal vagy távolodni fog.

A szavak erővel bírnak...

Rombolnak vagy építenek?

A helyzet dönti el.....kinek mit jelent!

Ha házat építesz akkor egy új alap gondolata is felkavar és taszít.

H a csak tervezel akkor segítségként hat,

persze csak akkor ha rád is hatással vannak a tervek amiket más készített el...

Ám  ilyen lesz a házad azt neked kell eldöntsd!!

De tartozol annyival a másiknak,hogy elmondod nekik amit adni akartak az neked

nem kell, nem a te ízlésed nem a te terveid.

Fájni fog talán nekik.....de megtudják!

"A nap újra átzuhan az égen,
és kirajzolódik a tiszta fényben,
hogy sehová sem vezet az út,
amin ma mindenki siet.
Arcokat látok kőből és fémből
rettegnek az őszinteségtől,
de egy óvatlan pillanatban
leomlik a kártyavár.

Az igazság fáj!
A felvirradó nap semmi újat nem sejtet.
Az igazság fáj!
Az út amin állsz, sehová sem vezet.
Az igazság fáj!
Egy élet kevés, hogy elvesztegetsd.

Új évezred, egy végső próba,
céltalanság, mint életforma...
Althangon dúdolgatjuk
a Pusztulás Himnustait.
Semmit se kaphatsz a sötétségtől!
Tüzeket gyújtunk, de félünk a fénytől.
Egy kényelmes hazugsággal
még kihúzzuk holnapig.

Smink és kirakat-mosoly mögé
rejtve a hanyatlás,
de hazugságaink közt
mégis közhellyé válik az igazság:
Egy élet kevés, hogy elvesztegesd!

 

 

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Mi kell,hogy boldogsághoz?

".....Mondjuk, valaki büdös sózott halat
eszik, míg mások meg a szagát sem állják-
a halevőnek a bűz mégis ambróziának tűnik.

Mi hiányozhat neki hát a boldogsághoz?

És ha valakinek ritka rút
a felesége, de az ő szemében versenyre
kel a milói Vénusszal is, vajon neki mi
más jelentené a boldogságot?...
Nincs különbség balgák és bölcsek
között, vagy ha van, az a balgákat dicséri.

Először is, mert a boldogság nagyon
kevésbe kerül nekik: egy parányi képzelőerőbe;
másodszor pedig: gyönyörűségüket
számtalan emberrel képesek megosztani...."

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

A szív félelmei.....

És ha egy kicsit csökönyös lennék - mondta a fiúnak -, az azért van, mert emberi szív vagyok, és az már csak ilyen. Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek, meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely - ahelyett, hogy előkerülne - mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk. Paul Coelho

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Ne gondolkodj....

.............

Az egyetlen mód, hogy kijuss ebből a dilemmából az, ha mindkettőt egyszerre engeded el. Úgy nem juthatsz ki belőle, ha listát állítasz össze a döntésed mellett és ellene szóló érvekből - az elméddel nem találod meg a megoldást.

Inkább kövesd a szívedet, ha tudod, hol találod.

Ha nem tudod, akkor pedig csak ugorj - és a szíved olyan gyorsan kezd majd verni, hogy rögtön tudni fogod, merre keresd!

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Barát

Hogy ki az igaz barát?
Az, kinek megérted
Minden kimondott és elhallgatott szavát.
Kinek a szeme számodra nyitott könyv,
És ha ezeket a szemeket
Elönti a könny
Akkor te adod a válladat,
Hogy kisírja magát, s közben
Halkan megkérdezed: "MI bánt?"
Ki elmondja neked minden baját
És te meghallgatod és segítesz Megoldani a gondját.
Kit sose akarsz túlszárnyalni.
Legyőzni, kit sose tudnál igazán mellőzni.
Akit tisztelsz, s érdekel, hogy mi van vele
S a bajban mindig kiállsz mellette.
Nem érdekel, hogy kis hibát követett-e el, vagy nagyot,
A bajban akkor is barátok maradtok.
És milyen érzés ha neked van egy igaz barátod?
Felemelő dolog nem gondolod?
Ha van egy ember ki megérti minden bánatod,
S neki elmondhatod minden gondolatod.
Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész,
Ha ő nincs a fél éned elvész.Ki minden esetben kitart melletted,
S a vállára hajthatod a fejed, ha a sors sírásra késztetett.Kivel megbeszélheted minden dolgodat
Kiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat.Kinek látványa mindig örömet okoz,S ő csillapítja a fájdalmadat, ha a sors kegyetlenül felpofoz.
Ki biztat, s reményt önt beléd,
S aki minden bajban megállja a helyét,ki sosem szól le, s megbecsül,
S kiálltok egymás mellett rendületlenül.Az igaz barátság hatalmas érték,Hogy mekkora arra nincs is mérték.Az igaz barátot szeresd, becsüld meg,S éreztesd vele, hogy milyen fontos,Mert ha nem vigyázol rá, a sors ilyen értéket hamar elkoboz.

Ezt jól jegyezd meg,Mert sok dolgot elveszíthetsz az életben,De az igaz barát mindig ott lesz,
És nem hagy elveszni a végtelenben.

sztojanka

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Eredj, ha tudsz...

 

 

Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
magasából a mérhetetlen égnek
kémleld a pontot,
hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
hiszed: a hontalanság odakünn
nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
hogy odakünn a világban nem ácsol
a lelkedből, ez érző, élő fából
az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
észrevétlen ezer új hangja támad,
süvít, sikolt,
s az emlékezés keresztfáira
téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
ki rab hazában élni nem tudott
de vállán égett az örök kereszt
s egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
meglátogatták az itthoni árnyak,
szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
a szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
inkább, semmint hordani itt a jármot,
szórd a szelekbe minden régi álmod;
ha úgy látod, hogy minden elveszett,
menj őserdőkön, tengereken túlra
ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
leszek az alj a felhajtott kupában,
az idegen vérben leszek a méreg,
miazma, láz, lappangó rút féreg,
de itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
mely temet bár: halló fülekbe eseng
és lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
a kanóc része, lángra lobbant vér,
mely titkon kúszik tíz-száz évekig
hamuban, éjben,
míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!!

Még nem tudom:
jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
de addig, varjú a száraz jegenyén:
én itthon maradok.

Remenyik Sándor

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

A szív

Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen titokzatos, milyen sötét.
Semmit se látsz,
csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
amint ezüst halak
suhannak mélységein át…

De olykor hirtelen
jön valami eltévedt sugár,
zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
s a mélynek vége nincs sehol, sehol…

Olyan a szív is,
mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
furcsa, lecsukott.
Hogy mikor, nem tudod:
de néha jön egy bomlott pillanat,
kitárul a mély, olyan szörnyű mély,
hogy előtte szédülve megállsz,
s imádkozol: Miatyánk, Szerelem
szenteltessék meg a Te neved…

Nézted-e már tavaszi napsugárban
a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?

Nézted már a kedvesed szívét?

Wass Albert

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Akár a pillangó.....

A mesterek nem tanítják az igazságot; az igazságot nem lehet tanítani. Az igazságot csak átadni lehet, és ez túl van minden szentíráson, minden szón. Ez egy közvetlen átadás, egy transzmisszió; a mester energiája energiát gerjeszt benned. Ez egyfajta szinkronicitás...
Nagy szeretettel, nagy bizalommal, nyitott szívvel kell a mesterhez közeledned. Neked fogalmad sincs arról, hogy te ki vagy. Ő viszont tudja, hogy ki ő, és azt is tudja, hogy te ki vagy. A hernyó valószínűleg nincs tudatában annak, hogy ő pillangóvá válhat. Ti is ilyen hernyók vagytok - bodhiszattvák. Minden hernyó bodhiszattva, és minden bodhiszattva hernyó. Bodhiszattva az, aki képes pillangóvá változni, aki képes buddhává változni; az, aki csírájában, lénye mélyén már most is egy buddha...
A mester-tanítvány kapcsolat ugyanaz, mint a pillangó és a hernyó közötti kapcsolat; egy barátság a pillangó és a hernyó között. A pillangó nem tudja bebizonyítani a hernyónak, hogy belőle is lehet pillangó; a logika itt nem segít. De a pillangó felébresztheti a hernyóban a vágyat - ez lehetséges.

Osho

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Az Élet nem egy Üzlet.......

"Teljesen kimerítette az életenergiáját azon erőfeszítése, hogy fontosság-tudatának hatalmas és nevetséges gépezetét továbbra is üzemben tartsa. Annyira buzgón igyekezett, hogy "a dolgokat kézben tartsa", és hogy biztosítsa: "minden a legnagyobb rendben folyik", hogy végül teljesen elfelejtett pihenni. Ő nem engedheti meg magának, hogy játékos legyen. Ha egy időre maga mögött hagyná kötelezettségeit egy tengerparti utazás kedvéért, talán az egész építmény összedőlne. 
Az üzenet azonban nem pusztán az, hogy munkamániás lehetsz. Az életünk összes olyan természetellenes, bevett rutinjáról szól, amiket azért gyakorlunk, hogy biztonságban érezhessük magunkat, és egyben jó távol tarthassuk a káoszt és a spontaneitást házunk tájától. Az élet nem valami üzlet, amit kézben kell tartani, hanem egy misztérium, amit meg kell élni. Itt az idő, hogy széttépd a blokkolókártyádat, megszökj a gyárból, és kirándulj egyet az ismeretlenbe. Meglátod, munkád is gördülékenyebben halad majd, ha pihenten térsz vissza."

"Aki lelkiismeretén keresztül él, megkeményedik. Aki tudatosságán keresztül él, az lágy marad. Miért? Mert ha elméletek szerint akarsz élni, akkor teljesen természetes, hogy megmerevedsz. Karakterré merevedsz. Folyton a hátadon kell cipelned a karakteredet. Ez a karakter pedig olyan, mint valamiféle páncél: védelmez, biztonságérzetet ad. A "lelkiismeretes" ember egész életét ebbe a karakterbe fektette. Minden élethelyzetre ezen a karakteren keresztül reagál, nem pedig közvetlenül. Akármit kérdezel tőle, neki előre gyártott válaszai vannak. Ilyen egy megkeményedett ember - nehézkes, ostoba, gépies. Talán egy jó számítógép, de nem ember: te csinálsz valamit, ő pedig egy jól bevált séma szerint reagál. Reakciói kiszámíthatók; olyan, mint egy robot.
A valódi ember spontánul cselekszik. Ha őt kérdezed valamiről, a kérdésedre spontán, élő választ kapsz, nem pedig egy mechanikus reakciót. Megnyitja szívét a kérdésed előtt, feltárja magát a kérdésednek, és a jelenben válaszol..."

Osho

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Kavargó érzések....

Szüntelenül ellentmondásos érzésekkel küzdünk, és úgy érezzük, szétszakítanak bennünket egymásnak ellentmondó vágyaink: hiszen egyszerre vágyunk a szabadságra és a közelségre. Alig adtuk át magunkat teljes valónkkal a szenvedélynek, a következő pillanatban már meg is ijedünk tőle.

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Mutasd magad Mindenkinek...

A Zen azt akarja, hogy bőségben élj, hogy teljességben élj, hogy intenzíven élj - nem a minimumon, ahogy a kereszténység akarja, hanem a maximumon, túláradón. Életednek másokat is meg kell érintenie. A boldogságodat, bőségedet, mámorodat nem szabad magadba zárnod, mint valami mag. Ki kell nyílnod, mint egy virág, és szét kell árasztanod illatodat minden irányba, kivétel nélkül mindenki felé - nem csak a barátok, hanem az idegenek felé is. Ez az igazi együttérzés, ez az igazi szeretet: saját megvilágosodásodat, saját túlvilági táncodat megosztani mindenkivel.

Osho

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

A Szivárvány mindenkié.....

A Szivárványok Királynője olyan, mint egy csodálatos növény, mely színpompájának és virágzásának teljében van. Tele van élettel és lehetőséggel, nagyon szexuális. Ujjaival a szerelem dallamának ritmusára csettintget, zodiákus-lánca pedig úgy helyezkedik el a nyakán, hogy szíve fölött a Vénusz jelképe fekszik. Karján átvetett fátyla magok sokaságát rejti, és ahogy a szél fúj, ezek a magok mindenfelé szétszóródnak, és gyökeret eresztenek, ahol csak lehet. A Szivárványok Királynője nem aggódik amiatt, hogy a magok termőtalajra vagy sziklákra hullana-e - Ő csak szórja, szórja őket mindenfelé az élet és szeretet tiszta ünnepében. Saját virágzásával harmóniában virágeső hullik rá az égből, az emóciók vize pedig játékosan hömpölyög a virág alatt, melyen ül. Talán most úgy érzed, te magad vagy ez a virágos kert, amelyre mindenünnen az áldás záporozik. Üdvözöld a méheket, hívd meg a madarakat, hogy nektárodból ihassanak. Áraszd szét örömödet, hogy mindenki kaphasson belőle.

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................