.........................................................................<>Doke<>.........................................................................."Te nem vagy börtönben, nem vagy
kalitkában.
Kitárhatod a szárnyaid, és tiéd az egész égbolt.
A Hold, a Nap, az összes csillag
mind-mind hozzád tartozik.
Beleveszhetsz a végtelen kékségbe...
Csak hagyd ott végre azt a kalitkát,
lépj ki belőle, és tiéd az egész égbolt.
Tárd ki szárnyaid, és repülj a nap felé, mint egy sasmadár.
A belső égbolton, a belső világban a
szabadság a legnagyobb érték - minden
más, még a boldogság és az eksztázis is
csak másodlagos mellette.
Ezerféle virág van, szinte
megszámlálhatatlan, de mind csak a
szabadság légkörében életképes."
Osho
)Köszönöm...
Honnan tudod mindig a választ amikor a kérdésem feléd sosem mondom ki???
Ölellek..
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
korábbi bejegyzések | Laptetejére
Oldalam: Heaven,
"Gondolj valakire, aki kellemetlen számodra - valakire, akit általában elkerülsz, mert jelenléte negatív érzéseket kelt benned. Képzeld magad ennek a személynek a jelenlétébe, s figyel, ahogy a kellemetlen érzések előjönnek benned... feltehetően egy szegény, nyomorék, vak vagy sánta jelenlétében vagy.
Most pedig ébredj rá, hogy ha meghívod ezt a személyt, az utcák és sikátorok koldusát az otthonodba, vagyis a jelenlétedbe, akkor olyan ajándékot fog neked adni, amelyet egyetlen kellemes és elbűvölő barátod sem tudna, legyen bármily gazdag is. Ez a személy feltárja előtted önmagadat és az emberi természet lényegét - ami legalább olyan értékes kinyilatkoztatás, mint a Szentírás bármely kinyilatkoztatása. Mert mit használ az, ha ismered a Szentírást, de önmagadat nem, s ezért csak robotként élsz? Az a kinyilatkoztatás, amit ez a koldus fog neked adni, oly szélesre tárja majd a szívedet, hogy belefér minden élőlény. Van-e ennél nagyszerűbb ajándék?
Most pedig figyelj önmagadra, arra a kellemetlen reakciódra, és kérdezd meg önmagadtól: - Én uralom-e ezt a helyzetet, vagy a helyzet uralkodik rajtam? Ez az első felfedezés. De ehhez jön egy második is. Ahhoz, hogy ura légy e helyzetnek, önmagadat is uralnod kellene, ami nyilvánvalóan nem így van. Hogy lehetne ez elérni? Csak annyit kell belátnod, hogy élnek olyanok a földön, akik a helyedben egyáltalán nem éreznék magukat kellemetlenül ennek a személynek a társaságában. Ők uralnák a helyzetet, és nem lennének kiszolgáltatva neki, mint ahogy te. Következésképp, negatív érzéseidet nem ez a személy okozza, ahogy azt te tévesen gondolod, hanem a programozottságod. Ez a harmadik nagy felfedezés...
Az önmagadra utaló felfedezések után most figyelj arra, ami az emberi természettel kapcsolatos. Ez a másik személy viselkedése, jelleme, amire te oly kellemetlenül reagálsz. Látod-e, hogy azért nem ő a felelős? A másikról kialakított negatív véleményedet csak azért tarthatod fenn, mert tévesen azt hiszed, hogy a másik szabad, tudatos, és következésképp ő a felelős. De hát ki követett el tudatosan valami gonoszat? Hogy valaki gonoszul cselekedjen, vagy hogy gonosz legyen, arra nem a szabadság képesíti, hanem betegség, mert a gonoszság érzéketlenségre és a tudatosság hiányára utal. Akik igazán szabadok, azok nem tudnak vétkezni, mint ahogy az Isten sem tud vétkezni. Ez a szegény itt előtted nyomorék, vak és sánta, nem pedig konok és rosszindulatú, ahogy te tévesen gondoltad. Értsd meg ezt az igazságot, vizsgáld meg kitartóan és alaposan, s majd megtapasztalod, hogy kellemetlen érzéseid együttérzéssé és szelídséggé alakulnak... Akkor majd ráébreszt, hogy ez a koldus alamizsnával jött hozzád - szívedet együttérzővé, lelkedet pedig szabaddá tette. Korábban téged irányítottak (az ilyen embereknek hatalmuk volt negatív érzéseket kelteni benned, és te azon fáradoztál, hogy elkerüld őket), most pedig a szabadság ajándékát birtokolod: nem kell senkit sem kerülnöd, oda mégy, ahová akarsz. Ha ezt belátod, rájössz arra is, hogy szívedben nemcsak együttérzést, hanem hálát is érzel a koldus iránt, aki jótevőddé lett. ..."
(Anthony De Mello: A szeretet útja)