
Ady Endre: Félig csókolt csók
Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.
Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.
Ezt ma találtam a gépen a 16 éves fiamtól......(szememben könnyek....mit rontottam el...Ő még gyermek...)
Anyukámnak!
Anya mikor ezt a verset neked írva
Éppen látlak az ágyon sírva
Rossz így látni sokszor téged
Fiadként vigasztalni nem könnyű értsd meg
Te próbálod takarni a szomorúságod
Ám ez nem mindig megy, de nem is bánom
Ki kell adni magadból, ami belülről gyötör
Ha nem teszed, előbb-utóbb ez felőröl,majd megöl
Nekem mindent nyugodtan elmondhatsz
Megértő leszek, hozzám bajtársként fordulhatsz
Anya téged NAGYON SZERTELEK
Remélem ezt a kis "verset" el nem felejted
SOHA

Önsajnálat
Fájdalom....
Tört érzek a hátamban.
Elég volt
most
VÉGE...
.........................................................................<>Doke<>..........................................................................
A mama elment az angyalok közé
Ha tudtam volna, hogy utoljára látlak kilépni az ajtón, még jobban megöleltelek és megcsókoltalak volna.
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangod, felvettem volna kazettára, hogy mindennap hallhassalak, újra és újra.
Ha tudtam volna, hogy utoljára látlak elaludni, jobban betakartalak volna.
És kértem volna az Istent, hogy óvja lelked.
.........................................................................<>Doke<>..........................................................................


.........................................................................<>Doke<>..........................................................................
Egy ember ki velem van
és mégsem...
Egy ember kit szeretek
és mégsem...
Egy ember ki viszont szeret
és mégsem...
Egy ember ki el akar menni
és mégsem...
Egy barát ki elmondaná
és mégsem...
Egy barát ki elveszítne
és mégsem...
Egy barát ki megérintne
és mégsem...
Egy barát ki könnyezne
és mégsem...
Vagyok és leszek neki
és mindig...
A vállamon sírhat
és mindig...
Szeretem őt mint tenmagam
és mindig
Az ajtóm előtte nyitva van
és mindig...
by Doke
.........................................................................<>Doke<>..........................................................................
Egy könnycsepp mi végig fut arcodon,
utat keresvén magának a semmibe.
Benne van minden érzelmed,
mi túlcsordul benned.
Ne félj könnyezni,
ne félj sírni....
Lelketlenül nem lehet élni.
Tégy bele mindent abba az egybe
S hagyd a bánatot vele elveszni a
A végtelen semmibe!
korábbi bejegyzések | Laptetejére
Oldalam: Heaven,