Doke

Nyugalmat akaroooooooooooooook!

Élünk...ki hogyan?

Ugye mindenki maga dönt. Vannak az utak amiket végig kell járjunk a buktatóival együtt.

Bírjuk-e vagy nem?

Ez itt a kérdés.

Sokszor porban fetrengünk, s van hogy a mennyekben érezzük magunk....

Nincs köztes állapot?

Ez csapongás.....mintha szinusz görbeként élnénk....s az tudjuk végtelen :(

NEM AKAROM MÁR EZT!!!

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Fiamtól.....

Ezt ma találtam a gépen a 16 éves fiamtól......(szememben könnyek....mit rontottam el...Ő még gyermek...)

 

Anyukámnak!

Anya mikor ezt a verset neked írva

Éppen látlak az ágyon sírva

Rossz így látni sokszor téged

Fiadként vigasztalni nem könnyű értsd meg

Te próbálod takarni a szomorúságod

Ám ez nem mindig megy, de nem is bánom

Ki kell adni magadból, ami belülről gyötör

Ha nem teszed, előbb-utóbb ez felőröl,majd megöl

Nekem mindent nyugodtan elmondhatsz

Megértő leszek, hozzám bajtársként fordulhatsz

Anya téged NAGYON SZERTELEK

Remélem ezt a kis "verset" el nem felejted

SOHA

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Kérdezhetnél......

Ha most megkérdeznél, elmondanám.... volt egyszer egy este,
mikor csillagok ragyogtak felettünk.
Tudtam, talán téged kereslek.
Fáztam, ám takarót adott nekem a lényed.
A sötétség puha árnya,akár a bátortalan vágy,remegtette testem
hogy valaki vágyhat Rám.
Féltem az újtól, nehogy valakit ismét elveszítsek.
Egy mosoly,lopott csókok,lopott majd minden pillanat,
az örömök, a vágy,már magam sem tudom mi ebből az igaz,
Illúzió, álom volt minden?
Volt igaz az ölelés?
Most fáj már ha nincsen.
Most már szinte mindegy mit írtam akkor, mit éreztem éppen.
Ne mondj semmit még, mert talán véget ér az álom,
felébredek, s magam mellé nézve semmit sem találok.
Óvatosan kapaszkodok beléd,szorítom a semmit,
hisz nem tudhatom mi jön még,
meddig tart a meddig.
Ne mondj semmit.... légy csak így szótlanul
lássalak olyannak mint a kép, amit önmagamban Rólad festek.

Csak annyit mondj majd egyszer, jó reggelt, az éjszakánknak vége,
s megkapod az életet az életért cserébe.
Most legyünk csendben, mert ránk zuhant az ég, felállni nem lesz könnyű.
Hallgass kérlek.....a csend beszéljen

én is hallgatok most még...

Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Ragyogok....

Gondolj rám sokszor...

Ha napfényt látsz vagy csillagot.

Ha felhők is takarnak, hidd el ott vagyok

S ahogy mondtad "RAGYOGOK"

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Fuldoklom....

"Ahhoz,hogy egy csók jó legyen,jelentenie kell valamit.
Azzal kell megtörténnie,akit nem tudsz kiverni a fejedből,hogy mikor az ajkaitok összeérnek,egész testeddel érezd.
Olyan heves és mély kell legyen,hogy ne akarj többé levegőt  venni."

......fuldoklom....!

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Anyu

Visszahoz egy régi perc,megidéz egy fénykép..míg csak élnem kell,sose lesz másképp.

Ugyanaz a fájdalom,ugyanaz az érzés.

Az a búcsúszó,amivel elmész....

de te nem búcsúztál el Tőlem

csak elmentél...

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Anyu nem halt meg, csak álmodni ment....

Anyu nem halt meg, csak álmodni ment...

Megérteni, ami történt nem lehet.
Valami elmúlt
ám egy új nap ébredett.
Vágyakozón, álmosan pillog,
mint ha ezer évet aludt volna,
gondolatban járt már itt, csak mással volt dolga.
Ismerős az érzés,
mit a könny okoz a szemeinknek,
de most nem bánt
csak simogat

...….ezek kendőzetlen érzelmek.
Táncra hívott az Téged álom,
mi éjjelről itt maradt,
madarakkal szállsz már, most
ha a földön járnod már nem szabad.
Szárnyalsz mesze fönn a végtelenségben,
s a nap előtt érsz oda békességben,

Oda ahol már várnak kik rég szerettek….

 

a mennyek végtelenségében .
Végignézel fentről a felhők habjain
S látod a kibukkanó sugarakat,
Mi kik itt maradtunk magunkhoz öleljük

azokat csillagokat,mielőtt alszanak.
Szeretni a Nagy egészt
Azt mi körül vesz Téged
Nem lesz nehéz….hisz várnak ott…s Csillaggá lesz Lényed.
Nem kéne szenvedj,hisz
Szívünkben az a parányi  csillag,
mintha egy pici szív lenne,
Az vagy Te s minden emléked.
Mi védjük azt a parányt...
Ne kelljen  féljen,
s ha új napra ébred,
Ő is csak Rólad meséljen..

Doke

2010.08.01.

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

A Barátságról a barátomnak

A BARÁTSÁG KERTJE

(sztojankának)

A barátságot mondhatjuk egy kertnek,

melybe sok-sok kis magot elültethetsz.

Kedvesség és nevetés a locsolás,

s a szeretet lesz a kinyíló virág.

Türelem, megértés, gyengéd figyelem

napsütésnél jobban melegítenek,

Így nem hervad a szeretet virága,

s aki ültette, örökké csodálja.

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Jó és rossz?

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Mi vagyok....

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Engedd el...

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Ma vége...

Vége a mának,

a szavak szinte járnak...

Járnak szájról szájra..

Elindulnak a nulláról, s kinek mi "fér" bele....azt hozzáteszi.

Gondolja vagy véli...csak saját érdekeit nézi.

Nem tőrődik kit bánt vele...azt hiszem

fél tenni ellene.

Féli létét, megszerzett javait(ha lenne olyan)

nézi a környezetét, s barátnak vélt társait.

Magát téve előre a sorban, átgázolva másokon 

pihen,

vár,

aztán menekül..

Menekül Önmaga és a tettei elől..

Nem lehet..

Azok megmaradnak,

megvannak,

meglesznek.

A múltban 

A jelenben

A jövőben is...

Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Hogyan....?

Bántva és bántón,

Fájva és fájón…

Védve és védőn,

Érezve és érzőn.

Kérdezve és kérdőn,

Mérgezve és mérgezőn.

Vétkesen és vétkezőn.

Elárulva és árulón.

Tündökölve és tündöklőn,

Szeretve és szeretőn.

Élve és éltetőn,

Lenni..

Mindig...

és Mindig...

 

Doke

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Még mindig...

Árnyak

Fények

Félek...

 

Élek.

 

Szem

Kép,

Fül

Hang,

Szív

Érzés

Szerelem 

Féltés.

 

Fájdalom

Lélek,

Szenvedek....

 

Még 

Mindig 

ÉLEK !

 

Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Felhők mögött a fény...

Nem várok már csodát,
Bár tudom,  minden út vezet tovább.
Mit az idő mulasztó folyója mos

Mehet a felhők felé tovább;
Felhőkön át lágy, balga út vezet.

Várok, türelemmel ,
S, ha kell viselek kínt, szenvedést,
Hiszen lángoló sebeim elmulasztja
Az Idő-nagyfolyó,
S majd arcomon tüzes heg helyett
Szelíd ránc íveli a mosoly nyomát.

A  felhőket választom,
S faragom fafejűen sorsom;
Szállok  a felhőket ölelve messze,
Messze, mint szabad madár.
Bár borús az ég, de hiszem:
A felhők fölött mindig,
Örökké kéken ragyog a világ.

Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

A magánynak is lehet vége!?

Körülöttem csend, mely béklyót köt szívemen,
Szorítja a magány, s könny tolul szememben.

Fázom a hidegtől mit lelkem áraszt
Nem lelem melegét a boldogságnak.

A félelem, mint villámok
cikáznak bennem,
nincs kihez bújjak előlük,
csak az üres tér van körülöttem.

A szoba is üres, akár ha a szívem lenne
szívem félelemmel és magánnyal tele.
Nincs azonban senki, ki megértene engem,
Én sem teszek semmit, hogy ez ne így lenne.

Bármerre nézek, semmit sem látok,
Kereslek titeket, de senkit sem találok.
Vak vagyok, egyedül, s néma,
Hiába kiálltok, senki sem hallja.

Szeretném, ha mellettem lehetnél,
Mindent, mit tettem elfeledhetnél.
De ez lehetetlen.
Zaklatott vagyok.

Félek...
Egy féregként élek!
Utálok így élni!
Mikor fog az élet véget érni!?
...
De NEM! Nem szabad feladnom!
Az életben tovább kell haladnom.
Keresni a kiutat a végtelen ködből
Erőt meríteni a sok örömből.
S ha meglátom a sugarat, belekapaszkodni,
Teljes erőből ragaszkodni!

Tovább megyek, hátra se tekintve...

ÉLVE!
Egyszer a magánynak is lehet vége!

Hap-Doke

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Lefelé a lejtőn

Rögös út vezet oda

ahol a szeretet lakozik.

Hegynek föl vagy völgybe le

ki merre megy…szíve ügye.

Fúj a szél  süvít,

kicserzi ajkam,

szavam hallatnám…

ám csak sóhajtok halkan.

Zakatol a fejemben

Ezer és ezer gondolat..

Lábam megcsúszik…

S utam meredeken lefelé halad.

Kapaszkodom,kezem markol  földet,

bokrot s mi elé kerül…

Fogynak a kapaszkodók s én csak csúszom…

Csúszom a semmibe,

ahonnan elindultam.

Már nem érdekel a mellettem

elsuhanó szépség

csak a süllyedést érzem,mint

mikor a hullámvasút zuhan velem alá.

Megérkezem….nem nézek vissza

honnan is kerültem ide a mélybe

Már nem érdekel..

Magam elé nézek….

S elindulok tovább lefelé…

Nem vár fönn senki

Fáradt, kiégett vagyok…

Hol vannak ilyenkor az angyalok?

Ott voltak még…

Tudom, vagy csak illúzió?

Szétpukkanó szappanbuborék…

Volt nincs, csillogott és eltűnt.

Végleg…

by Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Titkolni kérsz...

Azt kéred, hogy titkoljam azt, ami éltet,
hogy rejtsem el magamban,  amit érzek.
Szégyellem ,amit általában tennék,
Bárkinek a szemébe, bátran belenéznék.

Ha kell, én büszkén vállalom,
Az egész világ előtt, felfedem titkom.
Nem volt még senki, ki ezt kérte volna,
Kihez lelkem minden pillanatban, értelemmel szólna.

Nem akarok hazudni, sem neked sem másnak!
Magammal  kell elszámoljak,mit mondok a világnak.
Megadnék bármit, hogy túl legyek rajta,
Ám lakat  a számon….s a kulcs a Te nyakadban

by Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Merre tart az ember

Szép emlék az álom,

ha jő az ébredés...már nem látom.

Érzem volt,

Érzem lesz,

miként a nappalból éjszaka lesz.

Voltam álmom szereplője,

-mint űzött vad- menekülője.

Hol gyengéd énem tört előre,

föl-föl s egyre feljebb,

akár a hold emelne magához,

hogy mutassa meg a világot.

Mikor észleltem  az ébredés hangjait,

szemem tovább látna...

Vajh mi törtéhetne még velem

ebben a csodás "más" világban.

Nincs idő már erre,

visszaránt az Élet!

Mennyivel jobb volt ott!!

Itt  lélegezni is félek.

Félek tenni,

félek lenni, minden mi valós félelmetes...

Lényem nem bírja már azt a lelketlen közeget.

Az ember csak eszköz a Mindenség kezében,

használja az...

Védi és óvja,

Ám ha rossz a szándék,

azt kihasználja.

Nem tart az embertől, nem ismer mást,

saját világán keresztül a szeretetlenség és káosz világát.

Merre tart az ember?

Ezt mindenki csak maga  tudja..

A JÓ csak a lámpa,

A lényeg,ki...hogy tartja!

 

Visszavágyom álmaimba,

ott minden fényes,

nincs árnyék, kétely, harag...

CSAK A BENSŐ BÉKE!

by Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Régmúlt szavai....

Egy Barátnak....

(ez egy régi veresem,s mennyire tetszik még mindig...s mily igaz szavak...)

Érzem szíved bánatát
mikor fájdalom járja át.
Érzem könnyeid arcomon,
mint harmat cseppeket 'hajnalon.

Érzem ha simogatsz,
Érzem ha bántasz,
Érzéseid átélem,
Ne engedj a mának.

Érzem amit gondolsz,
Látom amit látsz,
Nem titkolhatsz semmit,
Pláne nem a magányt.

Érzéseid megérteni,
Kevés az érzelem,
Mondd el nekem,meghallgatlak!
Könnyíts szíveden.

Érezd Te is mit érzek Én,
Érezd Te is,hogy lelkemben a remény.
Érezd azt,hogy van holnap
Értsd meg Te is,hogy ember vagy.

Érezd azt,hogy szeretnek,
Érezd azt,hogy szenvednek.
Érezd azt,hogy szeretném,
Ha érzéseim követnéd.

Érzem azt,hogy meghallgatsz,
Szíved lassan kinyílhat!
Érzem azt,hogy segített,
Köszönöm,hogy engedted!!

 

 

by Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Boldogabb Évet

B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk

Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté

É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető

K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örülni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet:

ÁLDÁST, NYUGALMAT, BÉKESSÉGET!

 

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Bensőd

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Szeretni akartalak...

Nem akartam mást,csak szeretni Téged,
Odabújni Hozzád,mint naphoz a fénye.
Őrizni álmaid, vigasztalni ha félsz,
Szeretni annyira,amennyit elbírsz.

Nem akartam többet,mint érezni a lelked,
Magamhoz ölelni a láztól forrón izzó tested.
Feledni mind,amivel a világ bántott,
Szeretni akartalak Téged, s a világod.

by Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Első szerelem..

Első szerelmem annyi volt csak,
Hogy, szemedbe néztem,s fogtam kezed.
Egy mosolyod,szavad volt csak minden,
De nekem elég volt akkor egészen.

Úgy őrzöm e mosolyt,
Miként a napsugárt a tenger,
Mélyen,eltakarva mások elől,
Felejthetetlen, nagy szerelemmel.

by Doke

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Szerettelek s Te szerettél....csak nem egy időben..

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Szavak súlya...

Kimondott szavak mik fájnak
kimondatlanok mik nem.
Mi felszínen van
csak újabb kérdéseket terem.

Kérdezni lehet
felelni nehéz,
megértetni magad
néha nagyon nehéz.

Ha a szemeddel látsz megértesz mindent.
Szívvel láttatni nem szabad,
hisz ott benn érezni lehet a titkokat
mit más szemnek meglátni nem szabad.

Szemed nem érzi a hideget s meleget
arra ott a bensőd....ahol érezni lehet.
Ha eltakarod a fényt látni nem látsz
de megérint a sötétség...a sziveden át.

Szemeddel láss
szíveddel érezz,
ezt mondja a fáma,
de lépj át egy másik világba.
Hol a gondolatok válnak képekké
a képek érzésekké,
az érzések pedig benned
egésszé..... .........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Tűnő fények

Fognád a kezem,
de már késő,
valami elromlott bennem.
Mit a világról hittem
mit szerettem: Halott..
Körülöttem csak lelkek
s szótlan csillagok.
Néha egy villanás mi
feltűnik a semmiből
megvilágítja a sötétséget
s akkor szép minden mint régen.
De tiszavirágélet amivel
a tündöklés bír...
S maradok ismét sötétben
mint mint éjjel megannyi sír.
Hol találni olyan fényt mi sosem alszik ki?
Keressem magamban...
Ezt könnyű mondani.
az emberek csak olyat tesznek velem
mivel lelkem fényét csak elveszthetem.
Úgy élsz ahogy élni engeded magad
Ezt tudom jól
Elegem van már a képmutató "barátokból"
Szeretek szeretni és ezt vállalom....
Bármilyen terhet hordok vállamon.
Felejteni nem tudok
Nem fogok hazudni
Vannak sebek mik nem fognak gyógyulni.
Lesz majd olyan nap
Mikor minden szép és fényes...
Ha engedi nekem a Lelkem.....s az ÉLET!
by Doke .........................................................................<>Doke<>..........................................................................

.....nem vagy már Ember!

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Bízni,bízni....bizni!

mit okozott eddig lelkemben a bánat. 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Te tehetsz Magadért...

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Rejts el a fájdalmad, ha......

 

 

 

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Pillangó szárnyán

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Csillagok ha mesélnének

Megérteni mi történt nem lehet.
Valami elmúlt
új nap ébredett.
Vágyakozón,álmosan pillog
mint ha ezer évet aludt volna,
gondolatban járt már itt.
Ismerős az érzés,
mit a fény okoz a szemnek,
de most nem vakít...
csak símogat
mint kendőzetlen érzelmek.
Táncra hív az álom,
mi éjjelről itt maradt,
madarakkal szállni
ha földön járni már nem szabad.
Szárnyalni mesze fönn
a végtelenségben,
s a nap előtt odaérni,
békességben.
Végignézni felhők habján
a kibukkanó sugarakat,
s magamhoz ölelni a csillagokat,
mielőtt alszanak.
Szeretni a Nagy egészt
mi körül vesz engem
Ha ezt megtehetném
Nem kéne szenvednem.
Kezemben egy csillag,
mintha egy pici szív lenne,
benne akit szeretek,
annak félelme.
Védem azt a parányt...
ne kelljen féljen,
s ha új napra ébred,
Ő is csak meséljen..

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Tiéd az álmom...

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Szemed

 

 

 

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Mi jó a szívnek?

 

 

Ha fáj is, had érezzem ízét, mert kell nekem,
Nem érdekel, mit hoz a jövő, csak legyen velem.
Mert annyira jó, mit szívemben, most érzek,
Kicsit maradjon velem, csak ennyit kérek.

Mi jó a szívnek kérdem én,
Minden hullám egy remény.
Reménykedni hogy nem kell félned
S a szerelem mindig megtalál Téged.

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Idő

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.


Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,

S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,

És mindig kell idő arra, hogy szeressünk. .........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Vajh merre...

 

 

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Félelem

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Szabadulni...

 

 

HÁBORGÓ,TEHETETLENSÉG...

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................