Doke

Nyugalmat akaroooooooooooooook!

Élünk...ki hogyan?

Ugye mindenki maga dönt. Vannak az utak amiket végig kell járjunk a buktatóival együtt.

Bírjuk-e vagy nem?

Ez itt a kérdés.

Sokszor porban fetrengünk, s van hogy a mennyekben érezzük magunk....

Nincs köztes állapot?

Ez csapongás.....mintha szinusz görbeként élnénk....s az tudjuk végtelen :(

NEM AKAROM MÁR EZT!!!

 

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Bátorság kell!!!

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot.

És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni.

Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.

De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul.

A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal.

És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.

A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély.

De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?"

Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is.

Nagyon viszontagságos.

Sok bátorság kell hozzá."

Osho

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Homokba kell írni....

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................

Fiamtól.....

Ezt ma találtam a gépen a 16 éves fiamtól......(szememben könnyek....mit rontottam el...Ő még gyermek...)

 

Anyukámnak!

Anya mikor ezt a verset neked írva

Éppen látlak az ágyon sírva

Rossz így látni sokszor téged

Fiadként vigasztalni nem könnyű értsd meg

Te próbálod takarni a szomorúságod

Ám ez nem mindig megy, de nem is bánom

Ki kell adni magadból, ami belülről gyötör

Ha nem teszed, előbb-utóbb ez felőröl,majd megöl

Nekem mindent nyugodtan elmondhatsz

Megértő leszek, hozzám bajtársként fordulhatsz

Anya téged NAGYON SZERTELEK

Remélem ezt a kis "verset" el nem felejted

SOHA

.........................................................................<>Doke<>..........................................................................