„S ha mozdul valaki, és elindul felém?
Kérges szívvel, bánatos testtartással ajtót nyitok a rém vaskos falon. Félreállok.
Hogy jöjjön, engedem.
Hagyom.
Feladom falaim.
Feladom énem.
Közben szenvedek, mert ismerem a távozás kesernyés ízét.
A meg nem értés fertelmes bűzét.
A felejtés kínpadját.”
/ Pálnagy László /
.........................................................................
<>Doke<>..........................................................................