
"Vegyél a tenyeredbe egy vízcseppet, és próbáld meg megtartani. Ugyanezt teszed a boldogsággal is: tenyeredbe veszed, de nem vagy képes megőrizni. (...) Amit kaptál, egyetlen pillanatig lehet a tiéd, a többit neked kell megteremtened."
Akhilleusz Tatiosz
“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot.
Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot?
Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában.
A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság.
Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult.
Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel?
Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre.
Emberi ez is:
alászállás és felemelkedés.
Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben:
az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.”
Tatiosz
.........................................................................<>Doke<>..........................................................................
"Amikor megszülettél, az Ajándékozótól kaptál egy érzékeny szívet.
Font hozzá egy ezüstszálat is.
Innenső végét a te szívedhez, túlsó felét ahhoz a másik szívhez kapcsolta, végül összekötötte őket.
A két kicsi szívből egy nagy szív lett.
Bármilyen távol vagytok egymástól, ez az ezüstszál nem szakadhat el soha."
Tatiosz
.........................................................................<>Doke<>..........................................................................
korábbi bejegyzések | Laptetejére
Oldalam: Heaven,