
Élünk...ki hogyan?
Ugye mindenki maga dönt. Vannak az utak amiket végig kell járjunk a buktatóival együtt.
Bírjuk-e vagy nem?
Ez itt a kérdés.
Sokszor porban fetrengünk, s van hogy a mennyekben érezzük magunk....
Nincs köztes állapot?
Ez csapongás.....mintha szinusz görbeként élnénk....s az tudjuk végtelen :(
NEM AKAROM MÁR EZT!!!
.........................................................................<>Doke<>..........................................................................
"A mester feladata pusztán az, hogy az idegösszeomlásodat áttöréssé alakítsa;
hogy a letörésből áttörés legyen.
A pszichiáter csak úgy-ahogy összetákol; neki ez a feladata.
Ő nem azért van, hogy megváltoztasson téged.
Az átalakuláshoz meta-pszichológiára, a buddhák pszichológiájára lesz szükséged.
A legnagyobb kaland az életben az, amikor tudatosan átélsz egy összeomlást.
Ugyanakkor ez a legnagyobb kockázat is egyben, hiszen senki nem garantálhatja, hogy valóban áttörés lesz belőle.
Az lesz belőle, de ezeket a dolgokat nem lehet garantálni.
A káosz benned az ősidőkből származik: sok-sok életen keresztül veled van már; átláthatatlan, sűrű káosz - szinte egy önálló világegyetem.
Ezért amikor először meglátod és belekerülsz, persze, hogy veszélyben érzed magad.
Ám anélkül, hogy szembenéznél ezzel a veszéllyel, sosem válhatsz teljessé, egy és oszthatatlan egyéniséggé.
A zen, vagyis a meditáció az, ami segít kiegyensúlyozottan, összeszedetten és éberen átjutni a káoszon, a lélek éjsötétjén.
A hajnal nincs messze - de mielőtt eljutsz a hajnalhoz, keresztül kell menned a sötét éjszakán is.
És ahogy a hajnal egyre közeledik, az éj egyre sötétebbé válik."
Osho
.........................................................................<>Doke<>.........................................................................."A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában... ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik."
Osho
korábbi bejegyzések | Laptetejére
Oldalam: Heaven,